.jpg)
Most találtam csak rá az új Manson-albumra (mivel a vizsgaidőszak miatt teljesen kiesett szita agyamból, h. már májusban kijött), s az egyik szám most kicsit talán aktuális is... - egyébiránt nem rossz!
2009. június 28., vasárnap
2009. június 11., csütörtök
City of Moon ismét...
2009. júni 26-án, a KékYuk-ban ismét lészen City of Moon (egyéb emlékzenekarokkal együtt), gyertek minél többen! :-)
Ha esetleg addig túlélem a szigorlatot, én is tiszteletemet teszem.
Addig is melegítsetek! :-)
2009. június 7., vasárnap
Házibuli
Nemrég született meg a hihetetlenül eredeti és kreatív Kovbojok fejiben a legújabb színvonalas szám:
Szeretjük a fiúkat. :-)
Szeretjük a fiúkat. :-)
2009. június 6., szombat
A legtöbb ember Kínában él
Láttuk még...
"Norvégia furcsa ország, ezt már elég jól tudjuk, ha máshonnan nem, hát a norvég filmekből biztosan, melyek mostanában nagy előszeretettel kritizálják saját társadalmuk finoman szólva megkérdőjelezhető mechanizmusait. Jelen alkotás még hozzá is tud tenni ehhez, amennyiben az átfogó társadalmi tablóhoz a politikai pártállást használja sorvezető gyanánt. A legtöbb ember Kínában él a 2002-es választások idején készült, rövid jelenetek egymásutánja, melyeket kizárólag a közös helyszín, egy útszéli benzinkút kapcsol össze, meg persze a magyar néző számára alig-alig érzékelhető ironikus politikai áthallás, mely minden epizódot egy-egy norvég párthoz társít. A film különböző emberek életét követi nyomon néhány percig, majd útjukra engedi őket. Az ilyen töredékes szerkezet esetén mindig fennáll a veszély, hogy nem sikerül egyenletes epizódokat produkálni, és ez sajnos most is bekövetkezett. A történetecskék között van misztikus és szimbolikus, de konkrét világpolitikai vagy emberi jogi kérdéseket taglaló is. A tematika és a hangnem sokszínűsége mellett a színvonal is hullámzó, az egészen mulatságos, már-már váratlan jelenetektől a közhelyes hipergiccsig bárki találhat kedvére valót köztük. A legerősebb etűd talán a címben szereplő mondatot is magában foglaló darab, egy sorsjegyárus vak kislány és öccse az afrikai éhezőknek gyűjt, majd az így szerzett pénzt csokira költi, miért is ne tennék, tromfolják le a méltatlankodó benzinkutast, az afrikai segélyszállítmányok úgysem jutnak el soha a rászorulókhoz, így legalább két norvég gyerek biztosan jól jár. Hogy melyik a leggyengébb epizód, azt már jóval nehezebb lenne megmondani, a legbosszantóbb viszont mindenféleképpen A nap vége című Bergman-film alaphelyzetét idéző tétel, melyben egy orvos találkozik saját fiatalkori önmagával és szembesül. Hogy pontosan mivel is, az ezúttal nem derül ki, ám ez nem nagy baj, hiszen az esetleg felvetődő problémára, hogy a legtöbb ember szeretné tudni, mivel szembesülnek az idősödő orvosok, a film frappáns választ ad: a legtöbb ember Kínában él. Ha valakinek ez nem elég, utolsó lehetőségként még mindig ott van a svéd mester klasszikusa."
/Béres Dániel/
A kritizált "ügyetlen" botlások, aránytalanságok ellenére szeretjük a filmet..., de még mennyire...
"Norvégia furcsa ország, ezt már elég jól tudjuk, ha máshonnan nem, hát a norvég filmekből biztosan, melyek mostanában nagy előszeretettel kritizálják saját társadalmuk finoman szólva megkérdőjelezhető mechanizmusait. Jelen alkotás még hozzá is tud tenni ehhez, amennyiben az átfogó társadalmi tablóhoz a politikai pártállást használja sorvezető gyanánt. A legtöbb ember Kínában él a 2002-es választások idején készült, rövid jelenetek egymásutánja, melyeket kizárólag a közös helyszín, egy útszéli benzinkút kapcsol össze, meg persze a magyar néző számára alig-alig érzékelhető ironikus politikai áthallás, mely minden epizódot egy-egy norvég párthoz társít. A film különböző emberek életét követi nyomon néhány percig, majd útjukra engedi őket. Az ilyen töredékes szerkezet esetén mindig fennáll a veszély, hogy nem sikerül egyenletes epizódokat produkálni, és ez sajnos most is bekövetkezett. A történetecskék között van misztikus és szimbolikus, de konkrét világpolitikai vagy emberi jogi kérdéseket taglaló is. A tematika és a hangnem sokszínűsége mellett a színvonal is hullámzó, az egészen mulatságos, már-már váratlan jelenetektől a közhelyes hipergiccsig bárki találhat kedvére valót köztük. A legerősebb etűd talán a címben szereplő mondatot is magában foglaló darab, egy sorsjegyárus vak kislány és öccse az afrikai éhezőknek gyűjt, majd az így szerzett pénzt csokira költi, miért is ne tennék, tromfolják le a méltatlankodó benzinkutast, az afrikai segélyszállítmányok úgysem jutnak el soha a rászorulókhoz, így legalább két norvég gyerek biztosan jól jár. Hogy melyik a leggyengébb epizód, azt már jóval nehezebb lenne megmondani, a legbosszantóbb viszont mindenféleképpen A nap vége című Bergman-film alaphelyzetét idéző tétel, melyben egy orvos találkozik saját fiatalkori önmagával és szembesül. Hogy pontosan mivel is, az ezúttal nem derül ki, ám ez nem nagy baj, hiszen az esetleg felvetődő problémára, hogy a legtöbb ember szeretné tudni, mivel szembesülnek az idősödő orvosok, a film frappáns választ ad: a legtöbb ember Kínában él. Ha valakinek ez nem elég, utolsó lehetőségként még mindig ott van a svéd mester klasszikusa."
/Béres Dániel/
A kritizált "ügyetlen" botlások, aránytalanságok ellenére szeretjük a filmet..., de még mennyire...
Cirko Fesztivál
Idén lett 15 éves legkedvesebb mozgófilmszínházam, a Cirko-Gejzír. Megannyi kedves, szép emlék fűz a kedves, kicsiny, belülről és kívülről egyaránt szerény, de barátságos kinézetű és igencsak kellemes hangulatú Cirkóhoz, melyet már többször kényszerültek majdnem (de szerencsére csak majdnem) bezárni. Isten éltesse minél tovább!!!
A 15 éves évforduló alkalmából e hónap 1-jétől egészen a hónap végéig egy ún. "Cirko Fesztivál" keretében terítékre, illetve vetítésre kerülnek a Cirko által forgalmazott filmek. Egyet hiányolok mondjuk: A legtöbb ember Kínában él... (Folk flest bor i Kina) - hihhetetlenül szellemes, a norvég politikai pártok ideológiáját, propagandáját szarkasztikusan kifigurázó, szeretnivaló norvég film.
De szeretném megnézni a legtöbbet újra (bár vsz. elég fájdalmas lenne a felgyülemlő és hirtelen előtörő, megrohamozó emlékek miatt), kár, hogy vizsgaidőszak van és szigorlat és Mágus...
A 15 éves évforduló alkalmából e hónap 1-jétől egészen a hónap végéig egy ún. "Cirko Fesztivál" keretében terítékre, illetve vetítésre kerülnek a Cirko által forgalmazott filmek. Egyet hiányolok mondjuk: A legtöbb ember Kínában él... (Folk flest bor i Kina) - hihhetetlenül szellemes, a norvég politikai pártok ideológiáját, propagandáját szarkasztikusan kifigurázó, szeretnivaló norvég film.
De szeretném megnézni a legtöbbet újra (bár vsz. elég fájdalmas lenne a felgyülemlő és hirtelen előtörő, megrohamozó emlékek miatt), kár, hogy vizsgaidőszak van és szigorlat és Mágus...
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)