In memoriam Jacko...

Most találtam csak rá az új Manson-albumra (mivel a vizsgaidőszak miatt teljesen kiesett szita agyamból, h. már májusban kijött), s az egyik szám most kicsit talán aktuális is... - egyébiránt nem rossz!

City of Moon ismét...

2009. júni 26-án, a KékYuk-ban ismét lészen City of Moon (egyéb emlékzenekarokkal együtt), gyertek minél többen! :-)
Ha esetleg addig túlélem a szigorlatot, én is tiszteletemet teszem.
Addig is melegítsetek! :-)

Házibuli

Nemrég született meg a hihetetlenül eredeti és kreatív Kovbojok fejiben a legújabb színvonalas szám:




Szeretjük a fiúkat. :-)

A legtöbb ember Kínában él

Láttuk még...



"Norvégia furcsa ország, ezt már elég jól tudjuk, ha máshonnan nem, hát a norvég filmekből biztosan, melyek mostanában nagy előszeretettel kritizálják saját társadalmuk finoman szólva megkérdőjelezhető mechanizmusait. Jelen alkotás még hozzá is tud tenni ehhez, amennyiben az átfogó társadalmi tablóhoz a politikai pártállást használja sorvezető gyanánt. A legtöbb ember Kínában él a 2002-es választások idején készült, rövid jelenetek egymásutánja, melyeket kizárólag a közös helyszín, egy útszéli benzinkút kapcsol össze, meg persze a magyar néző számára alig-alig érzékelhető ironikus politikai áthallás, mely minden epizódot egy-egy norvég párthoz társít. A film különböző emberek életét követi nyomon néhány percig, majd útjukra engedi őket. Az ilyen töredékes szerkezet esetén mindig fennáll a veszély, hogy nem sikerül egyenletes epizódokat produkálni, és ez sajnos most is bekövetkezett. A történetecskék között van misztikus és szimbolikus, de konkrét világpolitikai vagy emberi jogi kérdéseket taglaló is. A tematika és a hangnem sokszínűsége mellett a színvonal is hullámzó, az egészen mulatságos, már-már váratlan jelenetektől a közhelyes hipergiccsig bárki találhat kedvére valót köztük. A legerősebb etűd talán a címben szereplő mondatot is magában foglaló darab, egy sorsjegyárus vak kislány és öccse az afrikai éhezőknek gyűjt, majd az így szerzett pénzt csokira költi, miért is ne tennék, tromfolják le a méltatlankodó benzinkutast, az afrikai segélyszállítmányok úgysem jutnak el soha a rászorulókhoz, így legalább két norvég gyerek biztosan jól jár. Hogy melyik a leggyengébb epizód, azt már jóval nehezebb lenne megmondani, a legbosszantóbb viszont mindenféleképpen A nap vége című Bergman-film alaphelyzetét idéző tétel, melyben egy orvos találkozik saját fiatalkori önmagával és szembesül. Hogy pontosan mivel is, az ezúttal nem derül ki, ám ez nem nagy baj, hiszen az esetleg felvetődő problémára, hogy a legtöbb ember szeretné tudni, mivel szembesülnek az idősödő orvosok, a film frappáns választ ad: a legtöbb ember Kínában él. Ha valakinek ez nem elég, utolsó lehetőségként még mindig ott van a svéd mester klasszikusa."
/Béres Dániel/

A kritizált "ügyetlen" botlások, aránytalanságok ellenére szeretjük a filmet..., de még mennyire...

Cirko Fesztivál

Idén lett 15 éves legkedvesebb mozgófilmszínházam, a Cirko-Gejzír. Megannyi kedves, szép emlék fűz a kedves, kicsiny, belülről és kívülről egyaránt szerény, de barátságos kinézetű és igencsak kellemes hangulatú Cirkóhoz, melyet már többször kényszerültek majdnem (de szerencsére csak majdnem) bezárni. Isten éltesse minél tovább!!!
A 15 éves évforduló alkalmából e hónap 1-jétől egészen a hónap végéig egy ún. "Cirko Fesztivál" keretében terítékre, illetve vetítésre kerülnek a Cirko által forgalmazott filmek. Egyet hiányolok mondjuk: A legtöbb ember Kínában él... (Folk flest bor i Kina) - hihhetetlenül szellemes, a norvég politikai pártok ideológiáját, propagandáját szarkasztikusan kifigurázó, szeretnivaló norvég film.
De szeretném megnézni a legtöbbet újra (bár vsz. elég fájdalmas lenne a felgyülemlő és hirtelen előtörő, megrohamozó emlékek miatt), kár, hogy vizsgaidőszak van és szigorlat és Mágus...

Ezért mán érrrdemes...

Ritoók tanár úr (mert én csak egyszerűen így hívom, mert számomra mindig is 'A Pedagógus', 'A közvetlen, türelmes Tanár úr' sztereotípiája marad, avagy egyesek szerint a 'Teki' bácsi :-)) elsőként kapta meg a bölcsészettudományok képviselői közt a Bolyai-díjat, ami nem igazán nevezhető kispályás kitüntetésnek. Egyszóval, szívből gratuláljunk néki, már csak azért is, mert megérdemli. Ezért már talán érdemes ennyit fáradozni és nélkülözni...bölcsészként...(???)

Magány

Egy leszedált világban kapkodsz egy maroknyi levegő után; a léted egyszerű meztelenséged és folyton várod a telefon csörgését - ezek az ízetlen szombat délutánok megfojtanának, mert a vágy messzi költözött, idegen rideg revolvercső sarkára csücsült, miközben a felhőillatú végtelen komorság egyszerűen átjárta mind a 6 négyzetmétert, amit egy napja még a magadénak tudtál. Ezzel fejezed be, kitekintve csak az eső előtti másodperceket számolod, és nem is tűnik oly elérhetetlennek a különbség kint és bent között. Ez a magány. Marquez szerint száz év, neked tízerzernek tűnik. Csáth annyit írt, ha okosan csinálod az ópium adagolását, akkor akár tízezer évet is megélhetsz. Neked az eltelt 9 hónap tízezernek tűnik – ez a megváltás, néma szavak, semmi más…

Angol gyorstalpaló

Rendkívül színvonalas, és pillanatok alatt elsajátítható angol "szakkifejezés-jegyzékre" bukkantam...ajánlom nem csupán minden haladó, de szintúgy minden kezdő számára...mert megérdemlik...

Nervous System's down

The Nervous System's down, the Nervous System's down, I know...
(Sometimes we walk like we were shot through our heads, we write a song in space like we are already dead and gone, the world was killing me disassociative)

Paradoxon a szerelemben...

Ha így lenne: A szerelem nem jó, a szerelem nem fáj... - Lehet, hogy mégiscsak "szárazabban" úsznánk meg a dolgot?

KASpektus/ K-aspektus?

Ismét alkottunk...

Midőn éppen a dolgok kultikus, vallási s egyéb aspektusairól volt szó... pedig csak, szokásomhoz híven, hoztam a formám, és a "gyöngyhajú szociális indikátor" szerepében tetszelegtem, s ím, ez lett az eredmény...

Vonzásod definíciója

Haikukat nézegetvén/ olvasgatván bukkantam rá eme kétsoros fantasztikumra...:

Vonzásod definíciója

Egy végkép betört állat hátán

egy végkép betört állat lovagol.

Mondanom sem kell, a szerző nem más, mint maga Pilinszky.

Misézés, processziók és a globális pusztulás

... Földvári "tanár úr" előadásán jártunk. Ilyen és ehhez hasonló igen magas színvonalú szellemi és műalkotások születtek a csütörtöki előadáson - érrrdekes, h. egyesekből mit hoz ki a keresztyén processziók, a basilicák és a keresztelőmedencék véget nem érő, cicerói leírása és rettentően izgalmas tipológiája... - kissé talán lefáradtunk...

Mint, példának okáért a fenti illusztráció is mutatja, az előadás számos eredetinél eredetibb gondolatfoszlányokat, ötletmorzsákat indukált amúgyis kavargó fejünkben - lényeges kérdés, mihez is kezdenek a régészek, ha (nemcsak hogy maga az Örök Város, de) golyóbisunk egésze is egyszer szétrobban, s a majdani lakosság ezt megelőzendő, áttelepül egy másik "töküres" bolygóra...ilyen és ehhez hasonló gondolatfoszlányok rohantak meg minket azon másfél óra leforgása alatt...

Hammerfall???

-Képzeld, Andreas von Teuton ismét szoros kapcsolatba került a kukával a Hammerfall-koncert előtti ominózus "bemelegítésen" (megint majdnem a kukában kötött ki, de végül csak a padon heveredett le, s aludt el)...
-Áhááá! Hát, akkor nem is Hammerfall volt, hanem Andrásfall... (by Dániel)

Valaki forrón szereti...

-De én úgy félek Déritől, hétfőtől és a Horatiusától! A hétfő nekem egyenlő a rettegés fokával, azaz a Mágussal...
-Nekem ne kezdj el megint nyávogni, hisz Déri nem eszi olyan forrón az embert...

Színek, érzékek, világok...

Imádom az indiai filmeket: mindig gyönyörrel kecsegtető színekben pompáznak... mint pl. emebben...

Lángtenger

Tűz által elemésztve...

Az vagy nekem...

-Azért szeretek Veled lenni, mert Te mindig kihozod belőlem az Állatot, és ilyenkor jutnak eszembe a legnagyobb hülyeségek, a legjobb ötleteim.
-Dehát akkor én most mi vagyok Neked? Csak nem a Múzsád? :-)
-Nem. Te vagy az én gyöngyhajú "szociális indikátorom".

A nyelvtanfolyamok előnyös oldala...

Mire nem jó egy nyelvtanfolyam? Nemcsak, hogy igaz az "új-embereket-ismerhetsz-meg"-topos, meg a "nagy-az-Isten-állatkertje, de-alacsony-a-kerítés" igen bölcs megállapítás, s megismerheted ezáltal akár legkedvesebb jövőbéli játszópajtásodat, vagy éppen ősellenségedet, de ezen túlmenően akár jövendőbeli fogorvosodba is belebotolhatsz, éppen, amikor szükséged van rá...
Hát nem szép az Élet?

Búcsú-út, út-búcsú...

Legjobb jóbarátom ma közölte velem, h. inkább csak vmikor. szeptemberben találkozzunk legközelebb, vagyis "a süllyedő hajó végleges elhagyását" közvetlen megelőzően, mert, ha sűrűn futunk össze, túlontúl is hiányozni fogok neki...
Így talán kevésbé.
Ez olyan kedves... - ezek sz't vkinek. hiányozni is fogok... :-)

Marchin' Hammers...

Na, erről beszéltem elébb... - már csak ezen "animációkért" is szeressük a Wallt, és, persze, a legtöbb Floyd-album illusztrációja is ilyen-és-ehhez-hasonló kaliberű, hát, még, ha megelevenednének, mint ezek a robusztus, ám igencsak ruganyos kalapácsok...

Mint egy házaspár...

Mert párosan szép az Élet...még a vidrapofáknál is...

Hát nem gyönyörű???

Ez meg magáért beszél...

Good Bye Lenin!

Ma meginterjúvoltak, melyik a "Lieblingsfilmem", ami, sz'tem elég barom kérdés, hisz már nem is emlékszem, milyen filmeket láttam életem folyamán, egyre viszont tisztán emlékszem, és nagyon kedves nekem...

Németóra...

- Te, figyelj, áruld már el, mi az a Schmuck? Sosem tudom.
- Khm, khm, nur auf Deutsch, nur auf Deutsch! Könnte jemand erklären?
- Ja, natürlich. Schmuck ist etwas "bizbaz" (das vor allem Frauen tragen)...

La vita é bella, ta-tam, ta-tam...

Ma igazán nagy sikerélményben volt részem: a puzzle minden darabkája tökéletesen a helyére került: összeraktam végre az első teljes (na jó, majdnem teljesnek mondható) római kori fedőt több töredékből, és mindegyik passzolt!!! Ujjjééé! Ezért már érdemes volt felkelni hajnalok hajnalán, asszem..., ezért már érdemes élni...

TMH-koncert ismét...

Ápr.22-én (szerdán) ismét TOVÁBBI MAGYAR HANGOK-koncert a Könyvtár Pinceklub-ban (Múzeum krt.4., a Nemzeti Múzeummal szemben)
Vendég: VIRGO zenekar
Kezdés: 21.00

És egy kis ízelítő belőle...

Indy Cindy as Solo Brick Jones

Mégiscsak kalandos ez a régészet...

A nők szerepe a háborúban...

"A háborúban a nők is megteszik a kötelességüket a férfiakkal együtt,
úgy elöl, mint hátul."

Azóta is a színházat keresi...

OTDK első napjának estéje volt, és színházba voltunk hivatalosak... (egyébként egy ferrrgetegesen sokat ígérő címen futó előadásra, a Kalózokra), node kissé késésben voltunk, és kb. 8-9 v. talán 10 éve voltam utoljára Szögeden. Egyikőnk sem tudta, merre van a színházépület. Kértünk útbaigazítást, de mindhárman elmehetnénk tájékozódási versenyre, oly csodamód odatalálunk bárhova...
Jómagam arra emlékeztem, h. a színház egy gyönyörű, valamilyen sárgaépület (na, valami olyan rémlett, mint a "Sárga Ház" a Lipótmezőn), meg, h. sarkon áll... - ennyi volt a biztosnak mondható támpontunk...
De a téren, melynek közelében kerestük, kapásból legalább öt sárgának nevezhető épület volt...
Az elsőre azt mondtam, rémlik, ismerős, de nem tuti, a másodikra tutit mondtam, de nem az volt, a harmadikra is tutit mondtam, de az sem nyert... azóta is keresem a színházat Szögeden...

Bolonyai elereszti magát...

Csak nem találták, csak nem jött elő még mindig az a biz. hotel a szűk utcarengeteg közül..., pedig már legalább 2 órája keringtek abban a porfészekben..., ami az amúgy teljes mértékben úriember Bolonyai tanár úrból végérvényesen és menthetetlenül kihozott VALAMIT: "Húhhh, bassza meg, már megint otthon felejtettem a címet...!"

Ha újra itt a nyár, és meleg az idő...

Látszik, h. ismét itt a nyár: már megint jönnek a férgek, akarom mondani a hangyák - már nemcsak a konyha fúga repedéseiből, de a szoba parkettái közül is özönlenek..., de hiányoztak!!!

Aranyköpetek

Azért a vérfagyasztó kegyetlenségen átszűrődött némi (nem is akármilyen) szatirikus irónia... - néhány egészen elképesztően bravúros és mosolyra fakasztó fordulat, így pl.:

"A vezír szavára kushadjon a nép!"
vagy:
"Izzadok, mint kutya a koreai konyhán." etc., etc. és egyéb nyalánkságok...

Az ünnep

Kíméletlenek, kegyetlenül szókimondóak; reális, megdöbbentő élethelyzeteket feltáró-felrázóak "ezek" a skandináv drámák: a finn Bengt Ahlfors "Az utolsó szivar" c. tragikomédiája még finom "leányálom", s akár el is bujdokolhat nyers szókimondását, élethelyzet-felismerését tekintve (cf. az antik irodalomban Horatius legtöbb szatírájával - a híres "priamolákkal", ugye... :-)) "Az ünnep" c. (eredetileg) dán dráma mögött. Kegyetlenül vérfagyasztó és megdöbbentő!!!

Túlhevítés-lehűtés...

-Mostanában Béla (a Norvégiából hazaszakadt pingvin) túlontúl inaktív, még a nyelvét sem képes felemelni, és megmozdítani. Vsz. télen jött a téli fáradtság, most meg a tavaszi. De akkor sem értem...

-Pedig neki pont télen kellene felpörögnie, mínusz 20 fokban. Egyébként, szerintem csak túlhevítetted, és most várja, hogy üzemi hőmérsékletre lehűljön.

Óvakodj a Nyúltól!

A nyuszi szeret Minket! - de ez csak topos, valójában Vérnyúllal állunk szemben, aki a GyalogGaloppból elevenedett meg, s öltött formát, de még milyet - egy valóságos Terminátor! Egyébiránt nagy szeretettel várjuk húsvétkor, h. tojjon minél több kincset a fészkünkbe - na, azt leshetjük...

Macsek kifekszik az adóbevallás procedúrájától, és egyáltalán...

Nemhogy jómagunk, de az állat sem képes ránézni a szeme előtt villódzó számok, hókuszpókusz műveletek sokaságára, mégcsak le sem sz'rrrja (na jó, egyszer majdhogynem betermeli), helyette inkább az öngyilkosságot választja...

Helyesbítés...

Helyesbítenem kell: ez alkalommal a Múzeum igazán megerőltette magát - biztos forrásból tudom, h. a Ráday u.-ban már egy plakát keresi gazdáit... - ez ám a reklám-és közönségmarketing!!!

Szkíták a Nemzetiben

Nem értem a Múzeumunkat... - állítólag az ország első múzeuma, ennek ellenére hihhhetetlenül súlyos problémái vannak a közönséggel való kapcsolatteremtésben és -tartásban, az emberek alapvető megszólításában, érdeklődésének felkeltésében... Már vagy két hete nyílott meg ez az arannyal roskadásig teletömködött csoda, mégis kísértetisen kong az ürességtől az épület - és ez nem az első eset. Össze sem mérhető mondjuk a Szépmű hasonló kaliberű kiállításainak népszerűségi indexével, v., ha úgy tetszik, látogatottságával... - ahol már-már divatszámba megy egy-egy képzőművészeti kiállítást megtekinteni..., és emitt? - csak pangás... - érrrdekes dolgok ezek...

Minden kezdet nehéz...

Tudvalevő, milyen nehezen, ill. nehézkesen transzformálom szavakká általában értékesnek egyáltalán nem nevezhető gondolataimat, azonban néha jólesik kiadni őket..., meg különben is, hétfőn a Mágus (as. D. B. Iuppiter) majdhogynem leesett állal kérdezte meg kedves évfolyamunkat, h. mi egyáltalán nem írunk verset, epigrammát legalább v. novellát v. olvasónaplót??? Hááát, ha ezek közül egyik "széptevékenységet" sem űzzük (v. egyik formába öntésével sem áldott meg netalántán az Ég), akkor miért is ne próbálkoznánk meg legalább egy blog írásával? - már tervezgettük, tervezgettük eleddig is, de talán ez a jeles hétfői nap volt a végső löket...
Szóval, üdvözlégy, újonnan létrehozott szépnevű blog! Ha nem is látogatlak meg mindennap, ígérem, nem foglak elhanyagolni!