Magány

Egy leszedált világban kapkodsz egy maroknyi levegő után; a léted egyszerű meztelenséged és folyton várod a telefon csörgését - ezek az ízetlen szombat délutánok megfojtanának, mert a vágy messzi költözött, idegen rideg revolvercső sarkára csücsült, miközben a felhőillatú végtelen komorság egyszerűen átjárta mind a 6 négyzetmétert, amit egy napja még a magadénak tudtál. Ezzel fejezed be, kitekintve csak az eső előtti másodperceket számolod, és nem is tűnik oly elérhetetlennek a különbség kint és bent között. Ez a magány. Marquez szerint száz év, neked tízerzernek tűnik. Csáth annyit írt, ha okosan csinálod az ópium adagolását, akkor akár tízezer évet is megélhetsz. Neked az eltelt 9 hónap tízezernek tűnik – ez a megváltás, néma szavak, semmi más…