Azóta is a színházat keresi...

OTDK első napjának estéje volt, és színházba voltunk hivatalosak... (egyébként egy ferrrgetegesen sokat ígérő címen futó előadásra, a Kalózokra), node kissé késésben voltunk, és kb. 8-9 v. talán 10 éve voltam utoljára Szögeden. Egyikőnk sem tudta, merre van a színházépület. Kértünk útbaigazítást, de mindhárman elmehetnénk tájékozódási versenyre, oly csodamód odatalálunk bárhova...
Jómagam arra emlékeztem, h. a színház egy gyönyörű, valamilyen sárgaépület (na, valami olyan rémlett, mint a "Sárga Ház" a Lipótmezőn), meg, h. sarkon áll... - ennyi volt a biztosnak mondható támpontunk...
De a téren, melynek közelében kerestük, kapásból legalább öt sárgának nevezhető épület volt...
Az elsőre azt mondtam, rémlik, ismerős, de nem tuti, a másodikra tutit mondtam, de nem az volt, a harmadikra is tutit mondtam, de az sem nyert... azóta is keresem a színházat Szögeden...

Aranyköpetek

Azért a vérfagyasztó kegyetlenségen átszűrődött némi (nem is akármilyen) szatirikus irónia... - néhány egészen elképesztően bravúros és mosolyra fakasztó fordulat, így pl.:

"A vezír szavára kushadjon a nép!"
vagy:
"Izzadok, mint kutya a koreai konyhán." etc., etc. és egyéb nyalánkságok...

Az ünnep

Kíméletlenek, kegyetlenül szókimondóak; reális, megdöbbentő élethelyzeteket feltáró-felrázóak "ezek" a skandináv drámák: a finn Bengt Ahlfors "Az utolsó szivar" c. tragikomédiája még finom "leányálom", s akár el is bujdokolhat nyers szókimondását, élethelyzet-felismerését tekintve (cf. az antik irodalomban Horatius legtöbb szatírájával - a híres "priamolákkal", ugye... :-)) "Az ünnep" c. (eredetileg) dán dráma mögött. Kegyetlenül vérfagyasztó és megdöbbentő!!!